Brunó, a kedves véreb - Versek gyermekeknek és felnőtteknek - Béla Markó

Beszédhiba Újabban kutyás könyveket olvasunk, kutyás falinaptárak közt válogatunk, és természetesen leszóljuk kutyás szomszédunk rosszul nevelt, beszédhibás kutyáit, mármint olyan értelemben beszédhibások, hogy Brunóhoz képest rendkívül csúnyán ugatnak, teljesen fölöslegesen, hiszen szerintünk az égvilágon semmit nem akarnak mondani, ennyit már mi is tudunk kutyanyelven, jobb lenne, ha befognák a szájukat, az a semmirekellő szomszéd valószínűleg nem ad nekik rendesen enni, ráadásul meg sem simogatja őket, legalábbis mi ilyesmit sohasem láttunk, holott az utóbbi időben, mint említettem, több kutyás könyvet is elolvastunk," és tudjuk, hogy egy kutya tíz-tizenöt évig él, míg az ember hetven-nyolcvan, sőt, százesztendőt is megérhet, ami azt jelenti, hogy Brunó órája is legalább hétszer-nyolcszor gyorsabban ketyegne, ha volna neki órája, ezért aztán naponta egyszer megsimogatni csupán annyi, mintha egy kisgyereket hetente egyetlenegyszer simogatnánk, mert ha egy napra elmegyünk, az a kutyánál kitesz egy egész hetet, szóval nem bonyolítom tovább: napi hét-nyolc simogatás egy kutyának mindenképpen kötelező, ezt alkalomadtán a szomszédnak is kertelés nélkül el fogjuk mondani, nem kell ahhoz Bolyai Jánosnak lenni, hogy gyorsan kiszámolhassa, a kutyavilágban be kell szorozni a szeretetet héttel, esetleg nyolccal, és ha ezt megteszi, nem lesznek az ő kutyái sem beszédhibások, és hagynak végre minket is aludni.