Krónikák - Bob Dylan,Tamás Révbíró
Knihu kúpite v
1 e-shope
od
11,84 €
Panta Rhei
11,84 €
Skladom
(odoslanie ihneď)
Krátky popis
Bob Dylan nemcsak egy korszak ikonja, hanem ismeretterjesztő,
túlélő, és az ellenkultúra spirális mozgásának valóságos
lakmuszpapírja egy személyben. Története igazi próba: megmutatja,
mi minden történhetett, hányféle visszatérő helyzet állt a talpáról
a fejére újra és újra, miközben a könnyűzene ? ez az elvben örökké
fiatal és amorf képződmény ? lassan maga is matuzsálemi korba
lépett. Bob Dylan az önéletrajzában hol szellemesen, hol költőien
mesél pályafutásának kezdeteiről. Milyen volt, amikor a hatvanas
évek elején megérkezett New Yorkba, amely a lehetőségek városa volt
akkor: hajnalig tartó bulik, a világirodalomra való rácsodálkozás,
a múló szerelmek és az életre szóló barátságok születésének
színhelye. Megismerjük a könyvből a páratlan karrier első lépéseit,
s egyben a művész gondolatainak alakulását ? Dylan különleges
kifejezőerővel és a dalaira is olyannyira jellemző sajátos
ritmusban mesél az emberekről és a helyekről, amelyek formálták őt:
előadóként, dalszerzőként, költőként, emberként. Nem egyszerű
önéletrajzi írás ez a könyv, hanem egy ? ma már Nobel-díjas ? író
remeklése. "Joan Baez írt rólam egy protest dalt, amely
rengetegszer ment a rádióban; arra ösztökélt benne, hogy álljak ki,
nézzek szembe a feladattal, vezessem a tömegeket ? legyek hadvezér,
a keresztes hadak főparancsnoka. A dal úgy zúdult rám a rádióból,
mint egy közérdekű közlemény. A sajtó sem adta fel. Néhanap
kénytelen voltam kimozdulni, és adni egy-egy interjút, hogy rám ne
törjék az ajtót. A kérdéseik általában így kezdődtek: ?
Beszélhetünk majd napi eseményekről is? ? Hát persze, például
miről? ? A riporterek bombáztak a kérdéseikkel, én meg újra meg
újra elmondtam nekik, hogy nem vagyok senkinek és semminek a
szószólója, csak zenész vagyok. Erre úgy néztek a szemembe, mintha
a whisky vagy a több marék amfetamin nyomait keresnék. Fogalmam sem
volt, mi jár a fejükben. Később utcára került egy cikk ezzel a
címmel: "A szóvivő tagadja, hogy szóvivő". Úgy éreztem magam, mint
egy kutyák elé vetett húsdarab."