Útleírások - Mór Jókai

?A Duna-part mutatja Budapesten a legmozgalmasabb életet, a legkülönfélébb elemekbol egymás mellé rakva. A Lánchídtól a Petofi térig terjedo corsón az elegáns világ sétál, találkozót ad, társalog (kocsival ott nem szabad járni), ott mutatják be a legújabb toiletteket, a kávéházak elotti járdákon, a pompás kioszk akácfái alatt kávéznak, fagylaltoznak, újságot olvasnak. S aztán egy vaskorláttal odább, egy lépcsosorral alább, a széles rakodó parton izmos munkássereg hordja a vállán a zsákokat, hempergeti a tonnákat, emeli nehéz teherkocsikra a hatalmas málhacsomagokat, hatan cipelnek egy-egy gyapjúzsákot, vastargoncán tolnak becsomagolt dohánybálákat, térdig-vállig gyürkozött atlétai alakok, s,aztán megint egy korláttal odább, egy lépcsosorral alább: ott vannak az úszószínek, a hideg fürdok, a csónakházak, ezekhez siet forró napokon az üdülést kereso közönség. Ott látni a csónak- és úszóversenyeket. A,fényuzés, a munka és az üdülés mind egy képen csoportosítva. S a kék Duna tükrén egymást váltva-kerülgetve sikamlik az apróbb-nagyobb gozösök raja minden irányban. Folytatja a képet alább a gyümölcspiac, mely alant a rakparton elkezdodve végigvonul egész a vámházig, kiszélesedik a plébánia téren: ernyos sátorokkal és azok nélkül, hagymafento sáncok, zöldségtorlaszok, hihetetlen menynyiségeivel a piros paprikának s még pirosabb paradicsomalmának, fölváltva gyümölcsgarmadáktól, a piros szín minden változataiban rikító almák kosárszámra, a hamvas kék szilva s a sárguló oszibarack öblös puttonyokban, a minden színu és zamatú szolok halmazai, embermagasságú határhalmok rakva óriás görögdinnyékbol a sötétzöldön kezdve a csíkos világos zöldig: csalogatóul egy-egy kettészelve s vérbélu tartalmát kifelé fordítva.?