A lemenő Nap utolsó sugarai 1. kötet - A IV. SS-páncéloshadtest és a varsói csaták, 1944. július-november - Douglas E. Nash
Knihu kúpite v
1 e-shope
od
24,05 €
Panta Rhei
24,05 €
Skladom
(dodanie do 3 dní)
Krátky popis
A II. világháború során a Harmadik Birodalom rettegett biztonsági
szolgálatának katonai szárnya, a Waffen-SS az 1940-es két
hadosztályról a háború végére 38 hadosztályra bővült, létszáma
ekkor meghaladta a 900 000 főt. A Waffen-SS-hadosztályok számának
emelkedésével a hadtestparancsnokságoké is növekedett, a háború
végéig 18 hadtest és két hadsereg felállítását tervezték, illetve
hajtották végre. Az első három SS-hadtest története jól ismert: az
I., II. és III. (germán) SS-páncéloshadtest, valamint az
alárendeltségükbe tartozó Leibstandarte SS Adolf Hitler, Das Reich,
Hitlerjugend, Hohenstaufen, Frundsberg és Nordland hadosztályok
tevékenysége is gazdagon van dokumentálva. Ugyanez nem mondható el
a IV. SS-páncéloshadtestről, mely a nyugati hadszíntéren és
Berlinnél sem került bevetésre, ám a háború utolsó időszakában
számos nagy jelentőségű csatában vett részt a keleti arcvonalon. A
varsói védelmi harcok kezdeti szakaszában, 1944. július végén
felállított IV. SS-páncéloshadtestet a 3. Totenkopf és az 5. Wiking
páncéloshadosztály alkotta. A hadtest a harcokban született, és
végigharcolta a háború utolsó tíz hónapját. Az alakulatot a
kitartásáról és kiváló harci szelleméről, mindenekelőtt azonban a
halálos hatékonyságáról ismerték, mely a kemény ellencsapások
idején és a szívós védekezéskor egyaránt jellemezte, olyankor is,
ha létszámhátrányban kellett küzdenie. Herbert Otto Gille
hadtestparancsnok a lezsernek tartott parancsnoki ténykedése miatt
gyakran bonyolódott heves vitákba a felettes
Wehrmacht-parancsnoksággal, ezzel együtt a hadtest a szomorú
végkifejletig a Harmadik Birodalom egyik legmegbízhatóbb,
legfélelmetesebb alakulatai közé tartozott. A mű első kötete a IV.
SS-páncéloshadtestnek az 1944 második felében zajló, Varsó melletti
ádáz, szinte folyamatos harcokban betöltött szerepét tárgyalja,
eddig nem publikált forrásanyagokra, többek között elveszettnek
hitt egykorú német feljegyzésekre alapozva, melyeket nemrég tettek
kutathatóvá Oroszországban.