A Nyugat hanyatlása - Lucian Boia
Knihu kúpite v
1 e-shope
od
4,76 €
Panta Rhei
4,76 €
Skladom
(dodanie do 3 dní)
Krátky popis
A Miért más Románia? című nagyesszé vitathatatlan közönségsikere
után Lucian Boia újból jelentkezik ugyanebben a műfajban, és
megközelítésében, illetve témaválasztásában egyaránt izgalmas
munkát ajánl figyelmünkbe. A Bukaresti Egyetem professzora megőrzi
eddigi státusát, és a mérsékelt alapállású megfigyelő rációra
támaszkodó alaphelyzetéből nyújt látszólag könnyen felhasználható
értelmezési keretet a nyugati (európai) civilizáció hanyatlásának
folyamatához. Boia kijelentései lehangoló jövőképet vetítenek ki a
kontinens számára, amely – véleménye szerint – mostani formájában
az összeomlás küszöbén áll. Bár elismeri, hogy a jelenlegi
világberendezkedés a Nyugat alkotása, amelyet a kereszténység és a
világnak e köré való egyesítésébe vetett meggyőződés tett valós
konstrukcióvá, Boia meg van győződve arról, hogy ez a civilizáció
már kifáradt. Az ötlet nem teljesen új, első ízben Oswald Spengler
fogalmazta meg. Lucian Boia érdeme a kifinomult esszéíró
könnyedségén túl a gondolatok és ötletek kiegyensúlyozottsága és az
emberiség sorsába vetett hit. Boia tisztában van azzal, hogy tudása
véges, de nem kapitulál. Akkor sem, ha a fáradt és elaggott
Európáról elmélkedik, ha a mindenható és egyben sérülékeny Egyesült
Államokat veszi górcső alá avagy a régi (orosz) és új (japán)
regionális hatalmak esélyeit latolgatja, vagy a feltörekvő (kínai,
brazil és indiai) hatalmak okozta kihívás részleteit elemzi. Nem
maradnak el a globális felmelegedés aspektusai sem, az ideológiai
adok-kapok, a gazdasági vagy vallási egymásnakfeszülések. Adat- és
erőforrások tekintetében sok részletet tart szemmel a historikus,
körültekintően, mint ahogyan a NASA szakemberei teszik, akik tudják
– az Apolló tragikus esetéből tanulva –, hogy elegendő, ha a 40
ezer alátétből egyetlenegy is hibás. Lucian Boia nem veszíti el a
bizakodását, és nem óhajt a mindentudó Kasszandra szerepébe lépni.
A Nyugat sorsáról szóló elmélkedése a következő módon zárul :
„Zárjuk egy vigasszal: az ember a leginkább alkalmazkodó lény;
úgyhogy aggodalomra nincs okunk, mert tökéletesen fog idomulni
bármelyik lehetséges történelmi fejleményhez, és nem lesz oka
megbánni egykori mivoltát.”