A szenvedelmes kertész - Karel Čapek

„Amíg csak távoli és felületes szemlélőként néztem a kész művet, mármint a kertet, addig a kertészeket különlegesen finom, költői lelkületű embereknek tartottam, akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek. Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rájövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt a látványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő mihasznáknak. A földbe merülve él. A komposztrakásban állít magának emlékművet. Az édenkertbe lépve mámorosan szippantana egyet a levegőből, mondván: Istenemre, ez aztán a humusz!? Josef Čapek rajzaival. „Kedves-szellemes írás, nem csak kertészeknek, hanem mindenkinek, aki kapott már évelő cserepes virágot, ami soha többé nem hajtott ki; aki tolt már fűnyírót; aki nem tolt, de vágyik rá; aki vegetáriánus; aki húsevő; aki a virágot szereti; aki imád az időjárásról beszélgetni; aki szereti szidni Aigner Szilárdot; és mindenkinek aki szereti Capeket.? (Sárhelyi_Erika) „Emiatt iratkoztam be a Kertészeti Egyetemre! Kellett egy év, mire rájöttem, hogy kertészMÉRNÖKI a kar…Váltottam, de a könyvet szinte kívülről fújom. Hányszor jut eszembe nyáron az ima az esőért…? (Esmeralda) „...nagyon szórakoztató könyv volt, a könyv lapjai közül időnként mintha nedves föld, komposzt és tömény rózsaillat szökött volna ki, igazán kellemes olvasmány őszre.? (Cotta) (Vélemények a könyvről a moly.hu-n.)